Véletlenszerűen alakul-e életünk?

Korábban már összegyűjtöttem érdekességeket arról, hogy vajon a világegyetem puszta véletlennek köszönheti létrejöttét (esetleg szükségszerű volt keletkezése) vagy Valaki meghatározott céllal hozta létre. Fejtegettem azt is, hogy az élet kialakulását és az evolúció folyamatát a vak véletlen, vagy a Gondviselés irányítja. Most arról szeretnék írni, hogy vajon a mindennapi életünk, a te személyes életed is, véletlenszerűen alakul-e.

Először is érdemes tisztáznom, hogy mit jelent az, hogy „véletlen" vagy „véletlenszerű" és hogyan használjuk a köznapi beszédben.

Általános gondolkodás szerint a sorsodat nem kerülheted el, de egy szerencsés, vagy szerencsétlen kimenetelű véletlen (mázli vagy pech) bármikor megeshet veled, anélkül, hogy ennek különösebb jelentőséget kellene tulajdonítanod. De mi van akkor, ha nincsenek véletlenek, hanem a végzeted mozgatja a jelentéktelen események láncolatát is? Vagy talán éppen fordítva: amit a Sors akaratának hiszel életedben, az is egyszerű véletlen csupán?

Vegyünk egy tipikus esetet, ami talán már veled is megtörtént (megtörténhet). Olyan nehéz helyzetbe kerülsz, amit egyedül nem tudsz megoldani, vagy tanácstalan vagy egy fontos döntés meghozatala kapcsán. Ekkor egyszerre feltűnik valaki (felhív, összefutsz vele, stb.), aki lehet egy régi ismerősöd is, de talán sose láttad korábban. Segít neked, vagy éppen csak akaratlanul kimond valamit anélkül, hogy tudná, mit jelentenek most számodra szavai. Ezzel hozzásegít a helyzet megoldásához, vagy a döntéshez.

Hogyan került pont akkor oda? Miért pont ő? Miért azt mondta vagy tette? Véletlen lenne az egész? Freeman Dyson princetoni fizikus éppen egy húsz éve nem látott barátjára gondolt, amikor e-mailt kapott tőle. Ezen felbuzdulva kiszámolta, hogy - az életünkben történő események gyakoriságára vonatkozó ésszerű becslés mellett - ilyen véletlenek átlagosan minden hónapban egyszer történhetnek velünk. De vajon megváltoztatta-e Freeman Dyson életét később a barátjától kapott levél? Segített-e neki egy nehéz döntés meghozatalában?

Akárhogyan is van, a véletleneket uraló sorsszerűséget, a rendet többnyire csak utólag - néha igen hosszú idő távlatában - vagyunk képesek belátni, megérteni. Nem véletlen, hogy a felmérések szerint, az idősebbek túlnyomó többsége hisz valamilyen természetfelettiben, hiszen sok élettapasztalat összegzése során jobban felerősödik az a felismerés, hogy „az egész mögött kell lenni Valakinek", aki - a néha érthetetlen és zavaros történések ellenére - mégiscsak szisztematikusan terelgeti életünket.

Persze nem muszáj előbb megöregedni ahhoz, hogy kapcsolatba kerülj a Véletlennel. Életem fordulópontján, huszonöt évesen, pár napon belül, rengeteg pozitív, véletlenszerű eseményt élhettem át. Éreztem, hogy nem lehet puszta véletlen, ami történik velem és körülöttem, mert ekkora véletlen-sorozat nem létezik. Valóságként tapasztaltam meg, hogy egy láthatatlan Erő közbelépett, beleszólt a sorsomba, tenyerébe vett és szeretné gondomat viselni. A döntést azért nekem kellett szabadon meghoznom: megyek-e Vele tovább?

Igent mondtam.