Véges vagy végtelen a világegyetem?

„Az anyag örök és az Univerzum végtelen" tanultuk a rendszerváltás előtt. A szovjet pártideológia azon aggodalma, hogy egy véges és táguló univerzum kettős veszélyt jelenthet a materializmus dogmájára nézve, kényszerítette a keleti blokk legnagyobb kozmológusait annak a bejelentésére, hogy a kommunista tudomány gyakorlati bizonyítékkal szolgál az anyag örökkévalóságáról.

Most borítsunk fátylat a múltra és nézzük meg mire utal a legfrissebb - ideológiamentes - tudományos felfedezés. A NASA - kozmikus háttérsugárzást mérő - WMAP műholdja 2003-ban „térképet" készített arról az időről, amikor az univerzum csupán 380 ezer éves volt. A mikrohullámú háttérsugárzásban úgy figyelhetők meg bizonyos ingadozások, mint a tenger hullámai. Ezek a korai univerzum azon apró rögeinek örökségei, melyekből az első csillagok és galaxisok születtek. Egy végtelen világegyetem végtelen különböző erősségű hullámot tartalmazna, a műhold azonban nem talált egyetlen igazán nagyméretű hullámot sem. „Ez azt mutatja, hogy az űr véges, ahogy egy harang vibrációja sem lehet nagyobb a harangnál, így az űr ingadozásai sem lehetnek nagyobbak magánál az űrnél" - mondják a kutatók.

Mindemellett ha a világban végtelen sok galaxis és csillag volna, nem érvényesülhetne az általunk ismert gravitáció, mert a távoli, végtelen tömegek vonzása mindenütt elnyomná a helyi gravitációt.

Minden jel arra mutat, hogy egy - nem örök idők óta létező - térben is véges, a semmiből hirtelen előbukkanó világegyetem képét tárja elénk a kozmológia, nagyban megerősítve (de nem igazolva) ezzel a kozmológiai Isten érveket.