Természetes az ember szelekciója?

A gyenge elpusztul, a rátermett pedig uralkodik és tovább örökíti a génjeit. Ez a természetes szelekció alapja az állatvilágban - Darwin szerint. Mindezek ellenére az az emberi faj választódott ki az állatok (?) közül a tápláléklánc csúcsára (a bacilusokat és vírusokat most nem számolom) - pusztán a természetes szelekció révén - amely összes egyede másfél éves koráig arra is képtelen, hogy magától elfusson a vadállatok elől. Ráadásul úgy visít első hónapjaiban, hogy azt kilométerekről is meghallaná bármilyen ragadozó. Nem mellesleg úgy születik, hogy anyja fél napot is vajúdik magatehetetlenül. Az ember minden érzékszerve gyengébb a ragadozókénál. Hallásunk nem elég kifinomult, látásunk szürkületnél már igen gyenge, szaglásunk csapnivaló. Az emberi tüdő is elég rossz hatásfokú, talán ezért is az ember a leglassabb ragadozó. Fára is alig tudunk mászni pedig ezt a régi, jó szokásunkat túlélési szempontból előnyös lett volna megtartanunk. Akárcsak a bundánkat is, ami védhetne minket a természet lágy ölén való kihülés ellen. Ehelyett az ember az egyetlen főemlős, amelynek teste gyakorlatilag teljesen csupasz. Hogyan maradhatott fent tehát az ember a farkastörvények között? Talán úgy, hogy kaptunk valamit „odafentről", ami eredendően megkülönböztet minket az állatoktól?

Egyedül az intelligencia és az információ továbbadó képességünk a szelekciós előnyünk. Ez segített minket a ruházkodásban, a vadászatban és a tűzgyújtásban is. De hogyan alakulhatott ki ez a tudatosság lépésről-lépésre? Hiszen minek a ruha, ha van bunda? Vagy a bundás elődünk elkezdett ruhát hordani, mert divatosnak találta, aztán kihullott a szőre? Elég furcsán hangzik, nem? Vagy miért kell fegyvert készíteni, ha anélkül is tudtunk vadászni? Ha viszont nem tudtunk, akkor miért nem haltunk éhen (vegák előnyben)? Ha már a fegyvereknél tartunk, vajon, hogyan lehetséges hogy primitív ausztrál őslakosok bumerángot tudnak készteni, ami a helikopter rotorjának az elvén működik?

Úgy tűnik az emberi intelligencia fejlődése indokolatlanul erőteljes. Egy kis többletértelem ugyan jelentős előnyt biztosít a túlélésért vívott harcban, de vajon hogyan alakultak ki a természetes kiválasztódás során olyan tulajdonságok, mint az absztrakt matematika művelésére, bonyolult zeneművek megalkotására való képesség? Ezeket a szellemi funkciókat világok választják el a puszta létért folytatott küzdelemben előnyös tulajdonságoktól. Amióta az ember az uralkodó faj és elfoglalta a rendelkezésre álló ökológiai rést, teljesen indokolatlan extrém szellemi képességek kialakulása, ha csak a természetes szelekciót veszem alapul. Ha viszont ezek a képességek már ősrégen kialakultak, csak éppen nem használta fel ezeket az agy, akkor miért alakultak egyáltalán ki? Hogyan tud a természetes kiválasztódás szunnyadó tulajdonságokat alapul véve működni? A szexuális szelekció erre csak akkor lenne jó magyarázat, ha a nők a matematikusokért és (komoly)zeneszerzőkért bomlanának.

Szóval kell még legyen valami, ami megtartotta az emberi fajt. Talán egy Gondviselő?

„Minél alaposabban kutatom a Világegyetemet és tanulmányozom felépítésének részleteit, annál inkább meggyőződöm arról, hogy a Világegyetemnek bizonyos értelemben tudnia kellett érkezésünkről" (Freeman Dyson - angol elméleti fizikus).