Taoizmus

A taoizmus – „Tao-Te-King”-ben (Az Út és Erény könyve) rögzített – eredeti filozófiáját Lao-ce, kínai levéltárosnak tulajdonítják, aki az időszámításunk előtti VI. században élt, így Konfuciusz kortársa volt. A konfucianizmustól eltérően azonban a taoizmus elsősorban nem az embereket akarja megjavítani, hanem a racionalitástól elrugaszkodott gondolatokba merül és az emberi üdvösséget a mindennapi megtapasztaláson túli világban keresi.

Tao – az érzékszervekkel fel nem fogható – legfőbb és örök elv, ami a látható világ közvetlen kiváltó oka, menny és föld kezdete. Ez az elv nem függ semmitől és soha meg nem változik. A Tao személytelen, ezért nem akarattal teremt valamit a semmiből, hanem egyszerűen látható dolgokban manifesztálódik és érdek nélkül táplál minden létezőt. Így minden dolog magában hordja az örök elv passzív (jin) vagy aktív (jang) részét. A világ harmóniája éppen ezért a jin és jang erők összefonódásából származik.

A taoizmus erkölcse elfogadja a – konfucianizmus által hirdetett – Égisten törvényének követését, de úgy tartja, hogy az istenek is a Tao alá vannak rendelve, így végső soron az erényes élet lényege a Taóval való azonosulás. Mivel a természet a legfőbb és örök elvet tükrözi, aki vele harmóniában él az tulajdonképpen a Tao szerint él. Nem is annyira fontos pontosan ismerni a helyes erkölcsi magatartást, inkább meg kell élni a Tao törvényét, hogy az ember ne legyen alávetve a tapasztalati világ hamis befolyásának.

Az emberi üdvösség útja, hogy megtisztítjuk szívünket a szenvedélyektől és az ösztönöktől, hogy egyesülhessünk a Taóval. Amikor ez az átváltozási folyamat befejeződik, elérhetjük a legnagyobb békét, amelyben nincs különbség élet és halál között. Testünk átszellemül, egybeolvad a lélekkel és halhatatlanok leszünk. A taoista vallásban az átváltozási folyamat elősegítése érdekében szabad alkimista módszereket, parapszichológiai vagy sámáni eszközöket is igénybe venni. A Taóhoz azonban felesleges imádkozni, mert az megmásíthatatlan, örök és állandó elv.

Lao-ce filozófiájának örökségét próbálták az évszázadok során továbbfejleszteni – kevés sikerrel. Népi szinten a taoizmus mágikus gyakorlatokká egyszerűsödött le és sok egyéb elemében beleolvadt a buddhizmusba.