A szerkesztő
1972-ben születtem Budapesten, református vallású családból származó édesanya és római katolikus vallású családból származó édesapa második gyermekeként. Megszületésem kis hijján anyám életébe került, aki utána hetekig élet és halál között lebegett, de élni akarása és küldetéstudata átsegítette ezen a nehéz időszakon. Anyai nagyapám református kántor volt ezért ráhatására református templomban kereszteltek meg. Négy éves koromban apai nagyapám költözött végleg a családunkhoz, aki újjászületett hívő katolikus volt. Ő vitt el minket rendszeresen a Táborhegyi kiskápolnába misére és az ő hatására lettem elsőáldozó is gyerekkoromban. Vallásos életemmel tizenhat évesen a bérmálkozásom után felhagytam, úgy éreztem, hogy ekkor kijártam az iskolát. A püspöki vizsgakérdésre azért becsületesen felkészültem, pontosan úgy, mint egy kémia témazáróra vagy biológia dolgozatra a gimnáziumban. Érdeklődésem a természettudományok, elsősorban a matematika és fizika felé húzott ezért a Műszaki Egyetemre jelentkeztem. Tanulmányi versenyeken elért eredményeim és a maximális pontszámú tesztfelvételik miatt a gimiben néhányan zseninek hittek, de igazából sohasem voltam az. A Villamosmérnöki Karon megtapasztalhattam, hogy rengeteg, nálam sokkal jobb képességű diák van. Távközlési mérnökként végeztem és helyezkedtem is el diplomázásom után.
1997 szeptemberében Isten belenyúlt az életembe és rengeteg pozitív, véletlenszerű eseményt élhettem át igen rövid idő alatt. Ezek az élmények olyan meghatározóak voltak, hogy nem csak hittem, immár tudtam: Isten valóságos és hív engem. Mennyei örömmel mondtam Igent. Eltöltött a Szentlélek és egyszerre olyan közel kerültem Istenhez, hogy furcsa, de úgy éreztem, ha kinyújtom a karom, talán meg is érinthetem. Olyan érzés volt ez, mint amikor egy magas hegyről körbenézünk. Isten engedte felülről látnom az életemet, a környezetemet és az összefüggéseket. Fontos megjegyeznem, hogy ezidő alatt végig a tudatomnál voltam (sohasem voltam addig annyira észnél), nem hallucináltam, epilepsziás rohamom sem volt. Tudatmódosító szereket addig sem és azóta sem használtam, alkoholos befolyásoltság alatt sem álltam soha. Életem ekkor gyökeresen megváltozott, megismertem későbbi feleségemet is, akinek az első randevún megkértem a kezét - mert tudtam előre, hogy ő az igazi. Pár napon belül egészen nyilvánvalóvá lettek számomra olyan bűneim, amikkel azonnal szakítanom kell, ha Isten előtt szeretném életemet folytatni. Tüzet gyújtottam egy régi kályhában, összeszedtem régi életem utálatos darabjait a szobámból és egy este mindent elégettem, ami ezekre a bűnökre emlékeztetett.
Megtisztulásom, újjászületésem kitágította a tudatomat - olyan dolgokat is kezdem megérteni, amiket korábban homály fedett. Ekkor még talán az egyetemen tanított, de teljességgel érthetetlen „Pocklinton integrálegyenlet momentum módszerrel történő megoldását" is felfogtam volna (ha próbálom). Ennél azonban fontosabb volt, hogy megelevenedett számomra a polcon porosodó Biblia, életre keltek a betűk és érteni kezdtem azokat az ezerszer végighallgatott mondatokat, amiket gyermekkoromban a hittanórán hallottam, illetve a bérmálkozásomra betanultam. Eleinte Jézus Krisztus keresztáldozatával nem tudtam mit kezdeni, de a Lélek segített (és segít ma is) egyre mélyebben megérteni a keresztény hit, néha irracionális titkait. Mindemellett megmaradtam racionálisan gondolkodó mérnöknek is.
Azóta is meggyőzödésem, hogy a tudomány megfér az Istenhit mellett. A látható és láthatatlan világ együtt létezik és szoros összefüggésben áll egymással, Isten fennhatósága alatt.
Ebinger Norbert