Sintoizmus

Sintoizmus

A sintoizmus a japán nemzet ősi vallása, ami az ősök és a természet tiszteletéből ered. A japán „shin” szó az isteneket, a „to” pedig az utat jelenti, de a vallás csak akkor kapta ezt a nevet, amikor a VI. században a buddhizmus is kezdett elterjedni az országban. Az ősi vallás eredeti neve (kami no micsi) közelebb áll a tényleges hitvalláshoz, hiszen a sintoisták nem a hagyományos értelemben vett isteneket, hanem a kaminak hívott magasabb rendű lényeket, szellemeket tisztelik.

Kami jelen van a természetben (ég, föld, hegyek, erdők, mezők, tavak, folyók), élettelen tárgyakban, fétisekben (kardok, gömbök, kövek), de élő személyekben is. Mindez azt jelenti, hogy konkrét személyeket (uralkodók, hősök, papok) úgy tisztelnek, mint az istenségek emberi megjelenéseit. A japán császári dinasztia például Amateraszu Ómikami napistentől származik. A kamikra úgy tekintenek, mint jóságos, segíteni akaró lényekre és nem félnek tőlük. A velük való találkozás misztikus élménye alázatos udvariassággal (makotó) tölti el a sintoisták szívét. Jelenleg mintegy 8 millió kamit tartanak számon.

A sintoizmus a helyes erkölcsi magatartást az ember ösztönös jóérzésére, lelkiismeretére bízza. Az ördög, vagy gonosz szellem fogalma szinte teljesen hiányzik a vallásból. Mindenkinek magától kell éreznie, mi a jó és mi a rossz. Elsődlegesen az számít helytelen dolognak, ami sérti a nép és a közösség érdekeit. A hibáktól való megszabadulásban segítenek a megtisztulási szertartások. Ezt leszámítva a sintoista vallás előírásai nem raknak túl sok terhet a híveikre. A sintoista istentisztelet is nagyon egyszerű formában történik. Amúgy a sintoizmus az evilági boldogulásban segít híveinek, a túlvilág kérdése nem tartozik a vallás témakörébe.

A sintoista hívő számára a legnagyobb erény egy élő kaminak – például a császárnak – való engedelmesség és az általa kiadott feladat minél eredményesebb teljesítése. Ez a mentalitás mindig is kiemelte a japán embereket a többiek közül, ezért a sintoistáknak egyértelműen különlegesség-tudatuk van. A második világháború komoly veszteségei után Hirohito császár visszavonta azt a tant, hogy ő lenne az egyik élő kami. A fiatal japán nemzedék egyre gyakrabban kérdőjelezi meg a közösség érdekeinek feljebb valóságát és individualista válaszokat vár a vallástól is. Így a sintoizmus is racionalizálódni kezdett és manapság rohamosan távolodik a többistenség hitétől.