Miért nincs Isten számos kortársam szerint?
Lehet, hogy egy Isten hívő szájából furcsán hangzik, de a legtöbb ateista barátomat megértem, hogy tagadják Isten létezését. A mi korosztályunk egy olyan tudományos világba született bele, ahol a kommunista ideológia nyíltan vállalta az ateizmust. Persze a keleti blokk legtöbb országában - így Magyarországon is - működhettek a történelmi egyházak, de az, hogy nagyapám vasárnap reggelente elvitt a templomba, valahogy nem nagyon került szóba az orosz nemzetiségű, kommunista, ateista igazgatónő által vezetett iskolámban. Nagy titkot ugyan nem csináltunk ebből, hiszen mi tudtuk ki az a két-három osztálytársunk a negyvenből, aki szintén el-eljár hittanra, de valahogy mindig benne volt a levegőben az a szülői féltés, hogy ha nem muszáj, ne beszéljünk erről.
A második világháború után a sztálinista ateizmus élharcosa ugyan nem Magyarország, hanem a kommunista Albánia lett (ahol deklaráltan "államvallás" lett az ateizmus), de idehaza is teljes állami kontrol alá kerültek az egyházak, és vezetőik jó része információkkal is ellátta a kommunista besúgórendszert, ami egy 1950-es megállapodás értelmében törvénytisztelő magatartásnak is minősült.
Szóval egy olyan környezet, ahol a tanár a katedráról azt tanítja: "nincs Isten, de nem is kell mert van tudomány", a plébános - aki bort ivott, de vizet prédikált - meg akár jelentéseket is küldhetett a szüleink államellenes politikai céljairól *, aligha kedvezett annak, hogy mi gyerekek elhiggyünk bármit is ebből az - egyébként egyáltalán nem logikus - Isten sztoriból.
Ha ehhez még esetleg hozzájárult egyes gyerektársaim életében a - természetes hit alapjául szolgáló - ősbizalom kialakulásának hiánya, akkor teljesen érthető, hogy felnőttként arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy csak anyagi világ van és az magától létezik, a benne zajló események fatális véletlenek, egyszerűen nincsen mögöttük semmi, az egyén feladata pedig a harc a túlélésért, amiben egyedül önmagára számíthat.
Így, teljesen természetesen, nőttek hát bele sokan az exponenciálisan fejlődő tudomány világába anélkül, hogy valódi spirituális útkeresésre indultak volna. Az Isten, a hit, a vallás pedig megmaradt annak a irracionális, tudománytalan, emberi kreálmánynak, aminek - valljuk be - valójában is látszik a kívülállók számára.
Amikor ateista barátaim vitába szállnak velem és Isten létezése ellen érvelnek, valahogy nem tudok haragudni rájuk. Okfejtésekkel és érvekkel alátámasztott világnézetük kerek és egész, csak hát hiányzik belőle az Élet, a Szeretet, és a Gondviselés. Nem veszekszek velük, csak mosolygok, amit persze nem értenek.
Mi mást tehetnék? Leonardo Da Vinci után szabadon: "Te is mosolyognál, ha tudnád, amit Mona Lisa tudott."
* Megjegyzés: a szerző édesapját az 1956-os Forradalomban vállalt szerepéért 5 év fegyházra ítélték, majd szabadulása után további 25 évig "megfigyelés" alatt tartották. Mindezek persze nem akadályozták meg abban, hogy szerepet vállaljon a magyarországi kommunista rendszer 1989-es leváltásában.