Miért kell meghalnunk?

Erre a kérdésre a hivatalos válasz az, hogy elsősorban a sejtjeink beprogramozott genetikai órája miatt.

(A sejtmagok kromoszómáinak végén található egy speciális szakasz amely megvédi az adott kromoszómát a lebomlástól. Sajnos ez a szakasz minden egyes osztódásakor lerövidül egy kicsit és ha teljesen elfogyott - kb. tízezer osztódás után - az a sejt megsemmisül. Sejttani szempontból persze - ideális esetben - akár 130 évig is élhetnénk, de a tényleges élettartamot örökletes tényezők, a személyiségfejlődés, az életmód és az életkörülmények is erősen befolyásolják.)

Mi azonban nem a tudományos válaszra vagyunk kiváncsiak, hanem inkább arra, hogy miért kell meghalnunk, ha már egyszer megszülettünk? Miért kell itt hagynunk barátainkat, szeretteinket és mindent, amit egy élet alatt megteremtettünk, kialakítottunk magunk körül?

Nos, erre a kérdésre nem létezik az éntudatot kielégítő, igazságos válasz. Ha az egónkat félretesszük, mondhatjuk, hogy „minden ami él, egyszer meg is hal" vagy, hogy „másnak is meg kell adni az esélyt az életre itt a Földön". Persze ez senkit sem vígasztal.

Mire jó, tehát hogy meg kell haljunk? Játssz el a gondolattal, milyen lenne, ha nem lenne halál! Vajon nem lenne unalmas örökké élni itt a Földön? Nem csökkenne drasztikusan a dolgok jelentősége? Lehetne mondjuk egymillió esküvőd és születhetne kétszázmillió gyereked. Hogyan élnéd át ennyiszer?

Milyen tettvágy lenne benned, amikor felkelnél egy reggelen? Hiszen: „amit ma megtehetsz, ..." holnap is megteheted. Érdekelnének-e egyáltalán az élet nagy kérdései? Honnan jövünk? Hová tartunk? Van-e Isten? Elolvasnád-e ezt a honlapot (ha megírnám egyáltalán)?

Ha nem lenne halál, az élet - emberi szemmel nézve - elviselhetetlen lenne. A halandóság viszont mindig arra figyelmeztet, hogy az élet ajándék. Furcsa kimondani, de a halál ténye széppé teszi magát az életet. Megnöveli a dolgok súlyát. A halál olyan, mint egy tanítás. Minél jobban elgondolkodunk rajta, annál boldogabbak, gondtalanabbak lehetünk. Persze félhetünk is tőle. Ha nem merjük elfogadni, akkor ellenségünkké is válhat. De ne feledjük, a halállal érdemes inkább jóban lenni, hiszen még senki sem kerülte el.