Miért fontos, hogy van-e Isten?

Miért van az, hogy egy olyan téma, mint Isten létezése - amely látszólag teljesen fölösleges és haszontalan - mind a mai napig szenvedélyes erőket tud mozgósítani ateisták és hívők párbeszédében? Miért érzem én is fontosnak, hogy írjak róla?

Például a kislányom miatt. Megkérdezte egyszer egy nagyon idős bácsiról, hogy meg fog-e halni.
- Igen, nincs már sok hátra neki. - mondtam.
- Én is meg fogok halni? - kérdezte kisvártatva.
- Igen, egyszer mind meghalunk. - zártam le a beszélgetést.

Ennyi? Nem igazságtalan befejezés ez? Hiszen nem kértem (nem is kérhettem) magamnak az életet, akaratom ellenére születtem a világra és kerültem bele ebbe a helyzetbe. Kaptam értelmet és akaratot, amivel élek és élni akarok. Létezésemben ösztönösen vágyok a túlélésre, mégsem tudom elkerülni a halálomat. Hát nem kegyetlen a sors? Logikátlan is, hogy elöször felruház az örök élet vágyakozásával, azután megfoszt ezen vágy beteljesedésétől. Környezetemben természetes a múlandóság, de egy szobanövény vagy egy háziállat nincsen - emberi értelemben vett - tudatában létezésének (így halálának sem), ezért nem is érzi méltatlannak a sorstól, ami vele történik. Mi, emberek viszont máshonnan jövünk, mások vagyunk, ezért erkölcsileg, morálisan rosszul érint a múlandóság kérdése, amelyet csak tetéz, az a magányosság, hogy a kedvenc kutyámat egyáltalán nem foglalkoztatja ez a kérdés.

Az ember, tragédiájában igazságért kiált. Na, de létezhet-e kiút ebből az igazságtalan helyzetből? Elvileg igen, ha létezik egy cselekvő Isten, aki személy szerint törődik mindenkivel és örök életet kínál a testi halál után az emberi léleknek. Hogy ez az állítás igaz, vagy sem azt senki sem fogja bebizonyítani neked, mint a pitagorasz tételt a matekórán. A válasz mégis minden embert érint, ezért vitatkoznak róla szenvedélyesen hívők és ateisták.

Most te döntesz, hogy vagy közönyösen élsz és kerülöd a témát, vagy pedig bátran szembe nézel a sorsoddal, akármi is legyen az, és megvizsgálod vajon felismerhető-e vagy megtapasztalható-e Isten létezése, mint egyetlen reménysugarad a kiútra. Bármi is lesz a válaszod, így biztosan nem csapod be önmagadat. Nem kell megrettenned attól a felismeréstől, hogy ha nincs Isten, akkor a halálban mindent elveszítesz. Így legalább nem hitteted magad az örök élet gondolatával egy zuhanó repülőgépen, vagy a halálos ágyadon. De attól se félj, hogy mégis van Isten, hiszen akkor másképpen élheted az életed már itt a Földön. Ez a felismerés mennyei boldogságot és reményt adhat neked, és nem külső kényszerből, hanem belső késztetésből változtathatsz majd az életeden.

Egy biztos: Istent senki sem fedezheti fel helyetted, ezért fontos személyesen is elkezdened megkeresni a választ. Ráérsz ma?