Lesz-e világvége?

Bár azt sem tudjuk biztosan hogyan keletkezett, a kozmológusok mégis azt állítják: soha nem lesz vége a világegyetemek. Úgy 100.000 milliárd év múlva az összes csillag kihuny már és csak fekete lyukak maradnak. Miután azok is elpárologtak, jön a fotonok kora, amiben az idő feltehetően már rendezetlen lesz, de nem szűnik meg teljesen. Ha nem érsz rá ezt megvárni, biztosan más világvégékre is kíváncsi vagy.

Ha ugyanis nincs már Nap, ami melengeti a bolygókat, akkor az élet is garantáltan kivész az Univerzumból. A fotonok kora biztosan nagyon izgalmas lenne pár kvantumfizikusnak, de élet nélkül egy kicsit vége is lesz már a világnak. A mi Napunk 7,6 milliárd év múlva éri el a vörös óriás állapotot - amikor mérete a mostaninak 256-szorosa lesz - azután menthetetlenül fehér törpévé omlik össze. Mivel a földi élet feltételei nagyon szűk tartományon belül mozognak, várhatóan már 1 milliárd év múlva - amikor a Nap felszíni hőmérséklete megnő - elpárolognak a földi óceánok és bolygónk újra olvadt állapotba kerül.

1 milliárd év hosszú idő - gondolhatjuk - de Föld már 4,5 milliárd éves, és az első őssejt kialakulását követően körülbelül 3,5 milliárd évig tartó folyamatra volt itt szükség, az ember színrelépéséig. Ha tehát a közeljövőben valamilyen okból kihalna az emberiség (számos más, ma élő állattal együtt), aligha maradna ideje a Földnek, hogy még egy értelmes fajt felneveljen. Hogy egyedül vagyunk-e az Univerzumban azt biztosan nem tudhatjuk, de mivel a címbéli kérdés most minket, embereket foglalkoztat, kijelenthetjük: ha az utolsó fajtársunk is meghalna, az számunkra már a világvégét jelentené.

Fajunk tehát kitüntetett, ezért most nézzük, nagy valószínűséggel merre halad az emberiség történelme! A huszadik század végére civilizációnk olyan exponenciális fejlődési pályára állt, amely már nem tartható fent sokáig. Bolygónk túlnépesedett, és az emberek többsége nem vigyáz a környezetre, hanem parazitaként élősködik rajta. Lassan kiaknázzuk a Föld erőforrásait, ami a közeli jövőben energia válsághoz fog vezetni. A dráguló üzemanyagok miatt üzemzavarok, szállítási nehézségek lesznek és erősödik a - rossz környezetgazdálkodás miatt amúgy is nehéz helyzetbe kerülő - élelmiszer ipar válsága. Egyre több országban lesz éhínység, amit a szennyezett környezet és a tiszta ivóvíz hiánya miatt járványok is követnek. A világméretű összeomlásból - a globalizáció miatt - senki sem maradhat ki. Általános lesz a drágaság; a hús, a hal csak a gazdagok különleges csemegéje marad. A túlélésért folytatott harc első körben polgárháborúkhoz, később népvándorlásokhoz és nemzetek közötti háborúkhoz vezet. Hogy lesz-e olyan világháború, amelyben végleg kipusztul az emberiség, arra hitem szerint NEM a válasz. Az emberiség egy csoportja túléli az összeomlást és egy új világrend veszi kezdetét. Jó lesz-e az vagy rossz? Ez már az ébredőknek szóló fejezet kérdésköre.

Itt viszont még szót kell ejtsek a Föld - minket is érintő - világvégéjéről. Ugyanis komoly esély van arra, hogy ez nem 1 milliárd év múlva, hanem még az emberiség történelmében bekövetkezik. Bolygónkat eddig is érték különféle kozmikus katasztrófák, miközben "idelent" is gyakoriak a szeizmológia események, azaz a földrengések és vulkánkitörések. A kőzetlemezek eddig is folyamatosan vándoroltak, így lett egy szuperkontinensből sok kisebb. Az extrém vulkáni tevékenységek is meghatározó elemei voltak a földtörténet korai szakaszának, továbbá kisebb bolygók is csapódtak a Földbe. Csakhogy amikor ezek történtek, még nem élt egy hétmilliárd főt számláló civilizáció a felszínen. Ma viszont még a fogadóirodák is a legkisebb szorzóval kínálnák ezt a fajta világvéget, bár a nyereményt már úgysem tudnák kifizetni.

Túl a sok katasztrófa filmen és sci-fi irodalmon, miből gondolom, hogy ezeknek tényleg be kell következniük még az emberiség történelmében? Egyszerűen azért mert ezek a jóslatok az egész történelmünket végig kísérik, miközben a tudományos kor előtti látomásokból gyökereznek. Radarjaink segítségével ma már feltérképeztük azt a 300 km átmérőjű tenger alatti krátert, amit egy 65 millió évvel ezelőtt becsapódott bolygó okozott, előidézve ezzel a Mexikói-öböl létrejöttét és nagy valószínűséggel a dinoszauruszok kihalását. Hogyan adhattak azonban részletes beszámolót egyes emberek - a bekövetkező történelmi események mellett - hasonló kozmikus katasztrófákról anélkül, hogy esélyük lett volna ilyenekről tudni? Úgy, hogy ők kiválasztottak voltak. Mégpedig arra, hogy bizonyos mértékig tudhassák előre a jövőt.

Szeretném ezt a cikket is jókedvűen, reménykedve zárni, ezért igyekszem megválaszolni azt a kérdést is, hogy vajon megszűnünk-e mi (vagy leszármazottaink) is létezni ebben a földi világvégében? Szerencsére a kiválasztott emberek erről is írtak. Szerintük az utolsó időkben felerősödő szörnyűségek egyben jelek is, melyek feltárják az ember kapcsolatát környezetével, fajtársaival és Istenével. Bár nem tudjuk pontosan, hogyan és mikor múlik el ez a földi világ, amit önpusztító tevékenységünk is eléktelenített, de a Teremtő adott kivezető utat és megoldást. Akik ráébrednek - az utolsó idők sorscsapásszerű eseményei ellenére - Isten jelenlétére, azoknak új hajlékot, új Földet készít, amely az igazság otthona lesz.

Gyere, menjünk együtt!