Kedves kereső barátom!

Te is, én is, törekszünk a világ megismerésére, de sajnos emberi életünk túl rövid ahhoz, hogy korlátozott értelmünkkel és eszközeinkkel személyesen bizonyítékokat szerezzünk az élet összes nagy kérdésére. Jó hír viszont, hogy nem mi ketten vagyunk az elsők, akiket ilyen kérdések foglalkoztatnak.

A tudomány mindenkori feladata, hogy az emberiség által felhalmozott tudást tovább építse, tisztítsa és a „hogyan"-okra keresse a választ szakadatlanul. A mások által szerzett tudás bármely forrásának elfogadásához a megelőlegezett bizalmunkra van szükség. Így tesz a tudós is, mielőtt kísérletezésbe kezd egy új felfedezés érdekében. Előbb mindig megismeri az elődök által az adott témakörben felállított téziseket, majd szelektálja azokat: egyeseket elvet, másokat megtart új elmélete kialakításakor. Az újabb és újabb kísérleti eredmények ismeretében a tudós megcáfolhat korábbi elméleteket, de nem kizárt, hogy egy újabb eredmény a jövőben éppen az ő elméletét cáfolja majd meg. Amikor a legtöbb tudós ugyanarra az eredményre jut, amit kísérletileg korlátlan számban bizonyítani is tudnak, akkor azt tudományos tényként kezeljük. A tudomány tehát igazolt ismeretek rendszere, amely az értelem és tapasztalat segítségével próbálja megfejteni a világ titkait. Albert Einstein szerint a tudomány a világban tapasztalható dolgoknak csupán 1%-ra ad hiteles magyarázatot. Einstein óta persze rengeteg előrelépés történt a fizika, kémia és biológia területén a vizsgálati technológia robbanásszerű fejlődése miatt. Időközben megsokszorozódott a tényként kezelhető, megfigyeléseken alapuló, tudományos magyarázatok száma. Hol tarthat vajon az emberiség tudása ma az összes tudáshoz képest? Négy százalék? De legyen akár tizennégy, akkor is marad egy jóval nagyobb rész, amire a tudomány (még) nem tud megfelelni. De nem is kell neki. A tudománynak eleve nem feladata a „miért"-ekre is válaszokat adni. Miért keletkezett a világegyetem? Miért gondolkodunk mi, emberek? Kérdések, melyekre Isten ad választ. A tudomány azért nem tud felelni ezekre, mert módszere alapján elvonatkoztat minden esztétikai és erkölcsi kérdéstől. Így aki a világra csak a tudós szemével néz, az válaszként a természet tudományos arculatát kapja. A teljességre tekintő ember azonban, a természettudományos törvényeken túl, észreveszi a világban jelenlévő szépséget és csodát is.

A tudomány nem cáfolja Istent. Nem is cáfolhatná, hiszen a véges értelemmel és tudással rendelkező emberi tudománynak lehetetlen egy olyan abszolút kijelentést tennie, hogy nincs Isten, mert ahhoz, hogy ezt megtehesse, rendelkeznie kell az lehetséges tudás egészével. Tudósok egész sora vallotta (és vallja) magát Istenhívőnek. Hittek a teremtőben, aki a világegyetem törvényeit alkotta. Felfedezésre indultak, hogy megismerjék a természet törvényeit és meg is találták azokat. Newton, Boyle, Faraday, Pasteur, Kepler, Maxwell, Mendel, Pascal, Kelvin... (hosszú az Istenhívő tudósok listája!) mind-mind Istennek köszönték meg, hogy elvezette őket felfedezéseikre. Gyere te is most velük, és ismerd meg az Isten érveket!

„A bibliai teremtéstörténet azt jelzi, hogy a világegyetem értelmes és szabályos törvényszerűségeknek engedelmeskedik, és ezeket a törvényeket mi, tudósok fedezzük fel. Amikor felfedezek valamit, és a titkok egy részét feltárom, megfejtem, tudom, hogy csak részigazságokat ismerek, ismerhetek meg - mert a teljes Igazság soha nem ismerhető fel... Szerintem a világ titkainak megismeréséhez, a valódi felfedezésekhez közvetett és intuitív utak is szükségesek, és mindezt a hit segítségével érhetem el. A közvetlen tudományos tapasztalat nem mindig elegendő. A kettő nem áll ellentétben, inkább kiegészíti egymást." (Vizi E. Szilveszter - agykutató, 2002-2008 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke)