Judaizmus, a zsidó vallás
Az időszámításunk előtti XIX. században Isten (Jahve) szövetséget kötött a sémita és héber Ábrahámmal, akinek neve azt jelenti: sokak apja/vezére. A szövetség értelmében Ábrahám és leszármazottjai egyedül őt ismerik el Istenként, cserébe Jahve nekik adja az ígéret földjét és megvédi és sokasítja nemzetüket. Így lettek a zsidók Isten választott népe, akiket csodákkal kísérve kiszabadított az egyiptomi rabságból, majd negyven éves pusztai vándorlás után Izrael földjére vezetett. Eközben megerősítette a szövetséget azzal is, hogy törvényt (Tóra) adott a népének, aminek legfontosabb eleme a - két kőtáblába vésett, Mózesnek átadott - tízparancsolat volt.
Jahve egy többistenhitű és pogány rituálékkal tarkított környezetben drámai gyorsasággal tűnt fel és teljes mértékben különbözött attól, amit a pogány világ akkoriban ismert. Ez az Isten nem része többé a természeti erőknek, hanem minden felett áll és ellenőrzése alatt tart. Mindemellett tevékeny, élő Isten, akiben felismerik a világ Teremtőjét is. A zsidó nép fokozatosan szokott át az egyistenhitre, ezért a szövetséget is sokszor meg kellett újítani Isten küldöttei, a Próféták által. Ők voltak azok akik, általában igen keményen, figyelmeztették a népet, ha eltértek Jahve akaratától.
Isten imádására egyetlen templomuk volt, amit királyuk, Salamon épített Jeruzsálemben. Ezt a szent helyet időszámításunk szerint 70-ben a Rómaiak végleg lerombolták. Ettől kezdve a zsidók fokozatosan szétszóródtak a világ minden tája felé. A templom pusztulása jó időre hazátlanná és valódi vallási központ nélkülivé tette a zsidó népet. Szétszóratásban élve különböző nyelveket és szokásokat sajátítottak el. Ennek megfelelően a judaizmusban is különféle áramlatok, mozgalmak jelentek meg, de a mózesi hagyományokhoz mindegyik irányzat hű maradt.
Vallásgyakorlásukhoz zsinagógákat, imaházakat építettek, híveiktől megkövetelik a vallási előírások megtartását, hogy a zsidó ember összekötő kapoccsá váljon az ég és a föld között, ami magát a kiválasztottságot jelenti. A törvények betartásának célja nem a túlvilági boldogság elnyerése hanem a példamutató, erkölcsös földi élet megélése.
A zsidók a történelem folyamán gyakran voltak kitéve különböző üldöztetéseknek, ami kihatással volt vallásukra és mentalitásukra is. Az új izraeli államot 1948-ban alapították újjá, a hatmillió áldozatot követelő, holokauszt után visszavándorolt izraeliták.
A zsidó hitvallás szerint Isten örök, egyetlen, mindentudó, szellemi és test nélküli, és csak őt lehet imádni. Az ember cselekedeteiért jutalmat vagy büntetést kap és a holtak feltámadnak. A jövőben pedig eljön a Messiás, aki megteremti a tökéletes, Istenszerető, békés világot a Földön.