Iszlám

Időszámításunk szerint 610 körül egy tanulatlan és írástudatlan arab ember előbb láthatatlan lények hangját hallotta, majd megjelent neki Gábriel angyal és azt mondta: "Te vagy az Isten választottja". Eközben álmában egy lepedőn, tüzes betűkkel írt versek rajzolódtak ki, amiket - írástudatlan lévén - mások jegyzeteltek le. Ezek a kinyilatkoztatások többször is megismétlődtek, így lett ez az ember, Mohamed forrása az arab iszlám műveltség alapjául szolgáló szent könyvnek, a Koránnak, ami kitűnő olvasmányt jelent és Isten utoljára kinyilatkoztatott szava.

Miután Mohamed korábban kapcsolatba került zsidó és keresztény közösségekkel és tőlük megismerte Ábrahámi egyistenhitet és Jézus Krisztus tanításait, teljesen egyértelmű volt környezete számára, hogy ő Isten (Allah) legutolsó prófétája, hamisítatlan kinyilatkoztatásának birtokosa, ami egyben a judaizmus és a kereszténység utóda és beteljesítője. Az iszlám vallás - ennek megfelelően - elismeri a Tóra és a Biblia tanítását, de egyedül a Koránt tartja romlatlan és Isten szavait változatlan formában megmaradt szent könyvnek.

Az "iszlám" szó Allah akaratának való alávetést, feltétel nélküli odaadást jelent, hasonlóan a "muszlim" kifejezéshez, ami Isten akaratában való megbékélést, beletörődést takar. A muszlimok hisznek az isteni elrendelésben azaz abban, hogy Allah mindent tud, így azt is, hogy mi fog történni. Amit Allah akar, hogy megtörténjen, az meg is történik, de amit nem akar, az nem fog. Mindez nem azt jelenti, hogy az embereknek nincsen szabad akaratuk, mindenki választhat jó és rossz között, de döntéseiért felelősséget kell vállalnia. Allah mindenható, jó szándékú és türelmes is. Mindenkinek megbocsát, aki megérdemli. Az isteni türelmesség kiterjed egyéb vallásokra, sőt az iszlámon belüli irányzatokra is. Egyedül az számít eretnekségnek, ha valaki tagadja azt, hogy egyetlen Isten van és Mohamed az ő prófétája.

Talán éppen emiatt az iszlámon belül rengeteg ágazat alakult ki, és nincs is intézményesített egyház, amely határozatokat hozna a világ összes muzulmánja számára. Mindazonáltal a Korán isteni útmutatása a legtöbb helyen beépült a mindennapi életet szabályozó jogba és egyfajta iszlám államrendként működik. A vallás így jobban részévé válik a hétköznapoknak és kötelező gyakorlatnak írja elő az egyistenhit és Mohamed kiválasztottságának megvallását, a naponta ötszöri kötött formájú imádkozást, az adakozást, a böjtöt és egyszer egy életben a zarándoklatot Mekkába.

Az iszlám vallás szerint az emberi lélek halhatatlan, a földi élet pedig nehéz és nyomorúságos lehet, ha valaki elfordul a Korántól. A hívő viszont eljuthat a valódi boldogság és belső béke állapotába Allah akaratának való engedelmességgel, majd halála után a paradicsomba, ahol Allah - aki igazságos - az e világon elszenvedett sérelmekért kárpótlást nyújt.