Mi az igazság?

Két ember egy vitás ügyben a helyi bölcshöz fordult. Először az egyik látogatta meg a szellemi vezetőt és ismertette vele az álláspontját.
- Igazad van! - mondta neki az okos ember.
Másnap a másik fél is felvázolta a problémát.
- Igazad van! - küldte útjára őt is a bölcs.
Az okos embert mindkét nap körbevették tanítványai és az egyik szót is kért:
- Mester, valamit nem értek. Hogyan adhattál igazat mindkét embernek, mikor egymásnak homlokegyenest ellentéteset állítottak? Nem kellett volna az egyikre nemet, a másikra pedig igent mondanod?
- Tudod mit? - gondolkozott el a bölcs - Neked is igazad van!

Nem így vagyunk ezzel sokszor mindannyian? Kétszer kettő négy, ez igaz a világon mindenhol, de ennél kicsit bonyolultabb hétköznapi kérdésekben már látszólag viszonylagos, relatív az igazság. Az, hogy én mit tartok helyesnek egy témában, függ attól, hogy hol és hogyan élek, kik vagy mik befolyásolják éppen az én pillanatnyi véleményemet. A kultúra, az ország, a média, de még a szűkebb környezetem is relatívvá teheti az igazságot. Ahogy az is, hogy milyen a társadalmi vagy gazdasági helyzetem az adott közösségben. Mindezek miatt saját elképzelésem, ítéletem és következtetésem csak egy véges igazságot adnak. Ugyanez a helyzet veled is, meg egy tetszőleges harmadik emberrel. Mindannyiunk egyéni igazsága véges, befejezetlen és kiegészítésre szorul.

De van-e egyáltalán egyetemes, abszolút Igazság a világban, mondjuk egy olyan dolog, ami jó és helyes minden korban és kultúrában? Ösztönös megérzésünk, hogy kell legyen! Ám ahhoz, hogy az abszolút igazság keresésére indulj, tovább kell lépned önmagadon, saját tapasztalataidon, bíznod és hinned kell másnak is, nem csak önmagadnak.

De kinek és hogyan higgyél? A felvilágosodás óta általános emberi vélekedés, hogy csak azt fogadhatod el igazságnak, ami tudományosan bizonyított. Ez a fajta igazság azonban csak arra korlátozódik, ami a világban megjelenik és működik. A bizonyításhoz pedig elegendő, ha a feltételezések jól működő kísérletekkel igazolhatóak. Ez a módszer általában nem keresi a dolgok kozmikus lényegét és összefüggéseit, megelégszik azzal, hogy megfejti hogyan működik az adott dolog, mire és mennyire használható. Ez a fajta tárgyilagos igazság fogalom vezet oda is, hogy a legtöbb kormány szemében a nyugdíjas csupán teher: a termelésben már nem használható és egyre többe kerül az egészségügyi ellátása.

Az élet értelmének és igazságának kérdésköre a tudomány lámpafényében elhalványul. Ráadásul minél többet tanulsz, annál kevesebbet tudsz az igazságról, hiszen annál jobban felismered, milyen végtelenül bonyolult és összetett a világ. Ha tehát létezik abszolút Igazság, akkor azt nem a tervező, számító tudás világában kell keresned. Az az Igazság valami felettünk álló, magasabb rendű kell legyen, amit nem tudunk megszerezni, vagy birtokolni mint a tudást.

Hogyan lehet akkor egy ilyen Igazságot felfogni és megérteni? Talán úgy, hogy nem próbálod saját tapasztalataidat és mások nézőpontját értelmed meglévő kategóriáiba besorolni, hanem engeded, hogy a felettünk álló Igazság határozza meg a te kategóriáidat. Ehhez hittel és teljes bizalommal kell támaszkodnod a Felsőbbrendűre pontosan azért mert Őt nem te alkottad, így ellenőrizni és irányítani sem tudod.

Egy percig sem állítom, hogy ez könnyű módszer, de a hit révén eljuthatsz az élet Igazságához.