"Csak öt percet adjatok még!"

Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Keljünk át a túlsó partra." Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: "Mester - kérdezték -, nem törődöl vele, hogy elveszünk?" Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: "Csendesedj! Némulj el!" A szél elült, s nagy nyugalom lett. Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el őket. "Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?" Márk 4:35-41