Hinduizmus
A hinduizmus évezredek során kialakult és formálódott vallás. A hinduk már időszámításunk előtt 1500 évvel több istent imádtak (főleg Visnut vagy Sívát) és himnuszokban fohászkodtak hozzájuk. Ezeket a szent szövegeket néhány évszázaddal később a Védák könyvében gyűjtötték össze, majd az áldozat bemutató rituálékat magyarázó bráhmanákat és bölcselkedő elmélkedéseket (aranyaka) fűztek a himnuszok mellé, amiket később az egyéb filozófiai spekulációkat tartalmazó upanisádok és a "Bhagavad Gíta" eposz követett.
A hinduizmus tehát nem egy – isteni kinyilatkoztatáson alapuló – vallás, hanem a történelem során dinamikusan fejlődő, több vallásból álló rendszer, ami mind a mai napig formálódik. A hinduizmus annyira sokrétű és összetett, hogy több vallási fogalom nem is alkalmazható rá. Nincs például szervezett egyházi struktúrája vagy olyan közös hitvallása, vallási tételei (dogmái), amik megkérdőjelezhetetlenek lennének. Híveitől nem követeli meg egy mindenható, teremtő vagy a történelem során megtestesülő Isten tiszteletét, de azt sem hogy megtagadják azt. Ugyanígy nincsenek egységes, határozott elméletek a világ kialakulásáról, a lélek lényegéről vagy egyéb metafizikai kérdésekről.
A hinduizmus alaptanítása szerint, amit mi saját énünknek vagy tudatunknak vélünk, az mind csak látszat. Valójában nem létezik más, csak egy mindenben jelenlévő szent erő (Brahman). Azonban túlzott én-központúságunk miatt nehezen ismerjük fel magunkban Brahmant, amit emberi szó vagy gondolat nem is képes kifejezni. Mindaddig, amíg valaki nem szabadítja meg magát minden vágytól, beleértve az egyedi én utáni vágyat is, addig nem érheti el a végső megszabadulást, így halála után szükségszerűen reinkarnálódik, azaz újjászületik.
Minden létező kapcsolódik a világegyetemet átszövő törvényhez (Dharma), így a cselekvéseink kölcsönhatással vannak egymásra, amely ok-okozati összefüggések végtelen láncolatát hozza létre. A karma törvénye, hogy az életek során felhalmozott jó vagy rossz cselekedetek alapján az újjászületés magasabb, vagy alacsonyabb létfokozatba (állat, növény), vagy kasztba (társadalmi besorolás) is történhet. A kölcsönhatások rendszere azonban nem valamilyen megmásíthatatlan felsőbb akarat következménye, hanem mostani döntésünk és előző cselekedeteink jutalmának vagy büntetésének eredője. Abban az értelemben tehát sorsszerű az életünk, hogy döntési helyzeteink már eleve bizonyos kiindulási feltételek szerint alakulnak, mégis mindig megmarad egy adott döntés szabadsága.
A spirituális felszabadulás útjára több módon is eljuthatunk. Van olyan amelyik a liturgikus előírások szigorú betartására összpontosít, más pedig elmélkedő és bölcselkedő gyakorlatokon, vagy a tanok megértésén alapszik. Az Abszolútummal való egyesülés egy lehetséges útja a jóga is. A gyakorlatok célja ellenőrzés alá vonni az érzékszerveinket és ezáltal felébreszteni a bennünk rejlő isteni energiákat. Ez vezet el minket az érzelemmentes tiszta tudathoz, amikor felfedezzük az egyetlen igaz Valóságot, hogy lelkünk legmélyebb énje azonos Brahmannal. Ekkor nyugalom és béke költözik belénk.
Az alaptanítás újragondolása során több különböző vallási irányzat is született a hinduizmuson belül. (A Krisna irányzat tanítása szerint például Brahman nem személytelen, hanem egyszer leszállt az emberek közé és láthatóvá vált Krisna képében). Valamennyi irányzat elfogadja a Védákat és vallja a szellemi valóság elsőbbségét. Mindegyik ágazat hisz a karma törvényének megfelelő lélekvándorlásban és abban, hogy a lélek hallhatatlan és végcélja a mindenséggel való egyesülés.