Kik az élményesek?

Életünk során rengeteg pozitív és negatív élményben van részünk, mégsem hívjuk magunkat, egymást „élményes"-nek, egészen addig, amíg úgynevezett halál közeli élményt nem élünk át. De vajon miért olyan különleges dolog ilyen élményt átélni? Miért alkotnak az élményesek külön csoportot környezetük és a kutatók számára is?

Egyszerűen azért, mert nincs pontos magyarázat arra a tudatállapotra, amibe ők kerültek. A legtöbben a klinikai halál állapotából térnek vissza és olyan dolgokat mesélnek el, melyek között feltűnően nagy hasonlóság figyelhető meg:

• Észlelik, amint valaki megállapítja a haláluk beálltát, mégis tisztán érzik, hogy nem haltak még meg, hanem folytonosan jelen vannak.
• Lassan felemelkednek, és észreveszik önmagukat lent feküdni (pl. a műtőasztalon vagy az autó roncsai között). Apró részletekig tudják, mi zajlik körülöttük, de nem úgy, hogy hallják a szavakat, hanem valahogyan a gondolatokat érzik.
• Ha megpróbálják megérinteni a körülöttük lévőket, kezük átmegy minden fizikai tárgyon, testen. Úgy érzik, mintha valamilyen „nem fizikai" anyagból álló „új testtel" rendelkeznének, amely fizikai testüknél könnyebb, de azzal megegyező nagyságú és korú.
• Felfogják, hogy állapotukat halálnak hívják. Tapasztalatuk kimondhatatlan és leírhatatlan, mert földi fogalmaink és szavaink nagyon szegényesen tudják csak visszaadni azt a mélyebb valóságot, amit megélnek. Szorongásnak, fájdalomnak vagy kétségbeesésnek nyoma sincs. Inkább valamiféle nyugodt komolyság, mélységes elfogadás és nagy szellemi gyorsaság jellemzi ezt az állapotot.
• Sötét alagúton, ürességen haladnak át nagyon gyorsan, miközben csodálatos zenéket, szokatlan hangokat észlelnek. Az alagút végén egy semmihez sem fogható világ tárul fel előttük, amely nagyon fényes. Ez a fény nem vakító vagy zavaró, hanem megnyugtató és vonzó, mint egy mágnes. A fény igen erőteljes érzelmi hatást gyakorol az élmény átélőire. Szeretet, boldogság és béke önti el őket.
• Sokan közülük találkoznak egy „fénylénnyel" és másokkal is - leggyakrabban saját kultúrájuknak megfelelő vallási alakokkal vagy korábban elhunyt hozzátartozóikkal - akiket nem fizikai valójukban látnak, hanem élményeik, személyiségük, spirituális kapcsolatuk alapján ismerik fel őket.
• Erősödik körülöttük a fény és eléjük tárul életük minden részlete. Emlékeik nem kronológia sorrendben, hanem inkább egy időben jelennek meg - bár az időnek ebben az állapotban semmi jelentősége nincsen, mert ez semmiben sem hasonít az óra szerinti időre.
• Általában mindenki szeretne részese maradni ennek a másik világnak, amit a szeretet, nyugalom és béke jellemez, de ekkor figyelmeztetik őket, hogy dolguk van még és vissza kell térniük földi életükbe.

Fontos megemlítenem, hogy nem mindenki éli át a halál közeli élmény összes fenti elemét, a visszatérésük után viszont mindannyiuk életében óriási változások történnek:

• Egyfajta újjászületésként, életük újrakezdésének esélyeként értékelik az eseményeket. Úgy érzik, valamilyen célja van annak, hogy nem haltak meg, ezért felfokozott aktivitással igyekeznek megtalálni a - szinte ajándékként visszakapott - életük értelmét.
• Eközben személyiségük, értékrendjük megváltozik. Emberi kapcsolataikban toleránsabbak, empatikusabbak lesznek és önmagukat is jobban elfogadják. A hatalom, pénz, hírnév helyett pedig a szeretet és gondoskodás lesz az életcéljuk. Sokan közülük karitatív tevékenységet vállalnak.
• Növekszik életszeretetük és elmúlik a haláltól való félelmük. Persze ettől még nem akarnak fájdalommal meghalni, de meggyőződésük, hogy van élet a halál után. Ezért későbbi, tényleges haláluk végórájában is nyugodtak maradnak.
• Küldetéstudatuk, tudásvágyuk feléled, és különösen fontosnak tartják a mások javára fordítható ismereteket. Még az idősebbek is gyakran beiratkoznak egyetemre és diplomáznak, doktorálnak.
• Csillapíthatatlan érdeklődésük támad a vallás és a filozófia iránti. Ha már korábban is vallásosak voltak, akkor úgy érzik, most közvetlenebbé vált Istennel való kapcsolatuk. Élményük után sokan már kevésbé tartják fontosnak az egyházi szertartásokon való részvételt, a vallási élet külsőségeinek betartását. Többen érdeklődni kezdenek a sajátjuktól eltérő vallások tanításai iránt is.
• Különleges képességeik fejlődhetnek ki. Jobban átlátják az események összefüggését és a teret (egyesek térkép nélkül is kiválóan tájékozódnak), valamint növekednek az ösztönös megérzésen alapuló képességeik. Összességében egyfajta magasabb szintű kreativitás és lelki tisztánlátás jellemzi sokukat, ami által szellemi tanítóként tekinthetünk rájuk.

Van néhány negatív jelenség is azonban, ami az élményeseket jellemezheti:

• A „halott vagyok szindróma", vagyis hogy az újjáélesztett ember nem tudja biztosan eldönteni, hogy él-e, vagy meghalt.
• A „visszatérési szindróma", ami a halál közeli élmény szép tapasztalatai után egyfajta kellemetlen csalódás, hogy továbbra is az evilágban kell élnie.
• Az élmények elbeszélése és a szemléletbeli változások zavarodottságot és elutasítást válthatnak ki a hozzátartozók, barátok részéről. Az élményes néha maga is úgy érzi, hogy megbolondult ezért átmenetileg öngyilkossági gondolatok is foglalkoztathatják.

Ha környezetünkben valaki ilyen élményeket él át, fontos lehet, hogy meghallgassuk és megerősítsük abban, hogy mások is megtapasztalták már ezeket, ezért élményei reálisak. Később a pozitív szemléletváltozása úgyis bizonyító erejű lesz, hogy ő olyan valamivel került kapcsolatba, ami még ismeretlen a társadalom számára. Jó, ha tudod: a halál közeli élményekhez hasonló jelenségek egy része átélhető bizonyos kábítószerek, műtéti altatószerek hatására is, de az utóhatások iránya ekkor inkább ellentétes azzal, amit egyetemes értékeknek nevezünk.

Azért az mindenképpen megnyugtató, hogy - még ha tudományosan az élményesek nem is tekinthetők halottnak, mégis - szervezetünk kellemesen készít fel minket a Földi életünk lezárására. Az agy különös játéka vagy védekező mechanizmusa is azt sugallja, nem kell félnünk a haláltól.