Fenntartható-e a fejlődés?

A tegnap szemszögéből már most is rohamosan fejlődő világban élünk. A számítógépem például (amiken ezeket a sorokat írom) olyan teljesítményű, ami öt évvel ezelőtt messze megelőzte volna a korát. Amikor viszont te elolvasod ezt a mondatot, már lehet, hogy teljesen elavultnak számít. Hová fejlődhet tovább a világ? Beláthatatlan. Lehet, hogy pár év múlva már kvantumszámítógépek előtt ülünk mindannyian, miközben olyan sonkás szendvicset majszolunk, amit a genetikai laboratórium gyárában állítottak elő. Apropó, jártál már a Holdon? Nem? Sebaj! Ha nem is fér bele most a nyaralási terveidbe, ne aggódj - hála az őssejt-terápiás kezeléseknek - az elkövetkezendő száz-százhúsz évben biztosan nyílik rá alkalmad.

Lennének hasonló ötleteim, de ehelyett felvillantok néhány érdekességet arról, hogy mit mutat világunk állapota a XXI. század második évtizedének elején:

• Bolygónk átlaghőmérséklete a száz évvel ezelőttihez képest úgy 1 °C-ot emelkedett. Nem gond, legfeljebb kitolódik kicsit a nyaralási szezon.
• Üzemanyag alapanyagaink (földgáz, kőolaj) kiapadóban vannak, úgyhogy majd új, hibrid-üzemű autóval utazunk.
• A világ gabonatermelése évről-évre csökken, tehát inkább sok édességet és rágcsálnivalót viszünk az útra, szép színes zacskókban.
• Sajnos naponta 10 faj pusztul ki a Földön, úgyhogy majd nem a természetes környezetükben, hanem az állatkertben nézzük meg őket.
• Amúgy 2011 őszén megszületett a 7 milliárdodik ember a Föld nevű planétán. Az ezredforduló környékén "csak" 6 milliárdan voltunk, de ez sem baj, mert sok jó ember kis helyen is elfér (és majd egyre több ismerősünk lesz a Facebookon).
• Ez a kitüntetett csecsemő jó eséllyel Indiában vagy Kínában születik majd meg, hiszen ebben a két országban él az emberiség 37%-a.
• Különben Kína - a világ utolsó, meghatározó erőt képviselő, kommunista országa - is fokozatosan megnyitja piacait a világnak, így hozzájuk is eljut végre a kapitalizmus és a demokrácia.
• A Föld állapotával kapcsolatban egyébként kár aggódni, hiszen a tudomány rohamos fejlődésével úgyis mindenre meglesz megoldás.

Szándékosan voltam ilyen pozitív gondolkodású, hiszen kincstári optimizmussal bármelyik felvetés komolysága kétségbe vonható. Egyenként véve amúgy is mindegyik probléma leküzdhető lenne, csak hát itt a Földön minden-mindennel összefügg.

• Az iparosodás a nyersanyagok elfogyásához, környezet szennyezéshez, csúcsra járatott mezőgazdasági termeléshez, sohasem látott fogyasztáshoz és pazarláshoz vezetett.
• A nagy terméshozamok, elsősorban az öntözéses, rizstermesztő országokban (India, Kína, Indonézia) túlnépesedést eredményeztek.
• Az öntözőrendszerek bevezetése ivóvíz hiányt okozott és maga után vonta a locsolásra alkalmas talajvíz minőségének és mennyiségének drasztikus csökkenését.
• A kiugró fogyasztás és pazarlás miatt felhalmozódó háztartási és ipari szemét, valamint a sok műtrágyázás és vegyszeres kezelés elrontotta a talaj termőképességét és az ivóvíz minőségét.
• Új termőterület kialakítása érdekében erdőket irtanak ki, ezáltal is romlik a levegő minősége, amit egyéb ipari és emberi tevékenységek is tetéznek.
• A megnövekedett szén-dioxid kibocsátás több szálon futva erősíti a globális felmelegedést. A jégmezők olvadása viszont erőteljesebb klímaváltozáshoz és a tengerszintek megemelkedéséhez vezet, ezek pedig mind-mind tovább rontják a terméshozamokat.
• A növekvő élelmiszerigények miatt a halászhajók az elmúlt ötven évben már kifogták a világtengerek halászható halainak 90%-át. A túlnépesedés, a környezetszennyezés amúgy is drasztikusan lecsökkentette az állatok életterét és életfeltételeit, ezért tömegesen pusztulnak ki a fajok.
• Eközben a globalizáció hívei, a multik még mindig azon mesterkednek, hogyan kapcsolhatnák be India és Kína középosztályát is a fogyasztói társadalomba, ami még több erőforrást fogyasztana és több terhet róna a környezetre.

Mindezeknek a problémáknak és összefüggéseknek ismeretében nem bátorság azt kijelenteni, hogy a fejlődés és növekedés a jelenlegi módon már nem tartható fent sokáig. Emellett sajnos úgy tűnik, az emberiség többé nem ura a sorsának, inkább sodródik valami felé, aminek kapcsán a válság szó is csupán púderezett marketingszöveg. Ez a globális hanyatlás immár a legvalószínűbb jövő és ezen már a tudomány fejlődése is legfeljebb csak enyhíteni fog tudni.

Miért jutottunk ide? Lehetne egyenként elemezni az adott problémák konkrét okait, de összességében elmondható, hogy minden visszavezethető az emberi gondolkodás válságára. Ahol a rövidtávú haszonszerzés kerül az előrelátó gondoskodás elé, ott az érzelmek fagyhalálra vannak ítélve. Ahol a pénz kerül az Isten helyére ott egyeduralkodó részvénytársaságok veszik át a hatalmat, az egyén pedig elbújhat az - erkölcsi felelősséggel nem járó - részvény mögé, így maradva személytelen és egyben teljesen érzéketlen is.

Vissza kellene térnünk az eredeti hivatásunkhoz, amire teremtve lettünk: műveljük és őrizzük az édenkertet! És itt most nem kizárólag a saját házam körüli területre gondolok, hiszen a teremtett világ számára maga a Föld az édenkert.

A jó hírem erre a lapra az, hogy Te is sokat tehetsz azért, hogy a Föld jövője kicsit élhetőbb legyen. Gyorsan változó világunkban jól működnek a pillangó-hatások, akárkitől elterjedhetnek az új viselkedésformák és értékrendek. Na mi ez, ha nem az Élet egyik értelme?