Energia válság

Mindennapi életünkhöz erőforrásokra és energiára van szükségünk. Testünk fenntartásához például átlagosan 2500 kilokalóriányi tápértékű élelmiszerre van szükségünk naponta. Energia fogyasztásban mérve ez annyit jelent, mintha egy 120 wattos izzólámpa égne a lakásunkban egész nap. Ha üzemanyagra fordítjuk le, akkor pedig azt mondhatjuk, hogy napi három deci olaj hajt meg minket.

Modern korunkban természetesen már nem csak a létfenntartással vagyunk elfoglalva, hanem világítunk, fűtünk, tévét nézünk, autót vezetünk, távoli országokban készített különféle termékeket vásárolunk, amikkel sok külső erőforrást is felhasználunk. Ha megnézzük, hogyan aránylik a fejlett életvitelünkhöz pluszban felhasznált energia a testünknek szükséges táperőhöz képest, akkor azt találjuk, hogy ez az arány Magyarországon jelenleg átlagosan 40-szeres. Képletesen szólva minden honfitársunkra 40 erőforrás rabszolga jut. Mint oly sok mindenben, itt is az USA vezet, átlagosan 200 rabszolgával, míg a világátlag 15.

Honnan nyerjük mindehhez a rengeteg energiát? Jelenleg a világ energiatermelésének 87%-át nem megújuló erőforrások (kőolaj, szén, földgáz) felhasználása adja. Csak 6%-6% származik az atomenergia és a víz energiájának kihasználásával és csupán 1% az egyéb, megújuló erőforrásokból (nap, szél, biomassza, stb.). A baj csak az, hogy a Föld nem megújuló erőforrásai erősen kifogyóban vannak.

Hogy mekkora a gond azt nem is lehet pontosan megmondani. Az olaj kitermelése 2006 nyarán érte el a csúcsot. Azóta csökken a hozam és nem is tártak fel új lelőhelyeket. A világ olajtermelő országai amúgy rendszeresen feltupírozták a föld alatti készleteikről szóló jelentéseket, hogy több kitermelési kvótát, így nagyobb bevételeket szerezzenek. Földgázból Észak-Amerikában már alig folyik kitermelés, Oroszország pedig államtitoknak minősítette mezőinek tényleges kapacitását. Optimista becslések szerint - a jelenlegi felhasználás mellett - még úgy negyven évre elegendőek a Föld készletei, de a kitermelés nehézségei miatt az energia ellátás ennél már sokkal előbb össze fog omlani.

Hogyan jutottunk el ide? Amikor beindult az ipari forradalom emberek a természeti erőforrásokat még kimeríthetetlennek gondolták és nem mellesleg a világ fejlett részén is maximum 4 erőforrás rabszolgát használtak fel átlagosan. A fejlődés mozgatója mindig olyan nyersanyag lett, amit könnyű volt kitermelni. Amikor elfogyott a fa, kiásták a szenet, később csak lefúrtak és magától feltört az olaj. Az olcsó erőforrás azután iparosította a mezőgazdaságot, ami jó terméshozamokat és exponenciális népesség növekedést eredményezett. A növekvő lakosság és fogyasztás még több energia felhasználást igényelt, ezért fokozni kellett az erőforrások kitermelését is. Míg eleinte a föld alatti nyomás az olajt könnyen a felszínre lökte, addig a készlet csökkenésekor egyre költségesebb eljárásokkal lehetett már csak kitermelni.

Már a huszadik század végére eljutottunk oda, hogy nem maradtak a Földön egyszerűen kiaknázható nyersanyagok. Márpedig iparunkat, mezőgazdaságunkat és hétköznapi életünket mind a mai napig ezek az erőforrások működtetik. Ahogy az ősmaradványi erőforrások apadnak, egyre kevésbé tudjuk ellátni a világ megnövekedett számú lakosságát a napi 2500 kcal tápértékű élelmiszerrel. Ha ehhez hozzávesszük, hogy fejlett civilizációnk milyen terhelést ró a környezetre, melynek következtében már ma is rengeteg ember nem jut tiszta ivóvízhez, akkor nemsokára a Föld legtöbb lakosára igaz lesz a mondás: "már majdnem éhen haltak, amikor szomjan haltak."

A fentiek ismeretében adódik a kérdés (és ezt unokánk is fel fogja majd tenni):

"Miért nem vigyáztunk jobban a Földre és miért nem tértünk át azonnal a megújuló energia forrásokra?"

A válasz egyszerű és egyben a legszégyenletesebb, amit unokánknak adhatunk majd:

"Mert nem volt gazdaságos."

A környezetbarát életmódra és megújuló erőforrásokra való átállás a jelenlegi árak mellett még nem kifizetődő, ezért a legtöbben a végsőkig kivárunk, hogy ne kelljen mélyen a pénztárcánkba nyúlunk, vagy hogy ne csökkenjen cégünk nyeresége. Olyan ez, mintha azt mondanánk unokánknak:

"Nem akartuk, hogy még te is jól élhess, mert az túl sok anyagi áldozattal és lemondással járt volna számunkra."

Amíg az emberiséget a pénz és a profit irányítja és nem az antroposz (előre tekintő) szellem, addig nem vagyunk urai önmagunknak, inkább rövidtávú gazdasági érdekek mentén sodródunk vakon. A döntés most egészen személyes és a te kezedben is van. Beállsz a sorba és hagyod, hogy a pénz legyen az istened, vagy készen állsz az ébredésre, hogy megtaláld az Igazit?