Az élet rejtélye
Lássuk, mit mond a tudomány, mi az élet? Mi különbözteti meg az élő anyagot az élettelentől? A Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert professzor mondta öregkorában:
„ Az élet nem valami külön mérhető vagy megfogható dolog, sem az anyagok, amikből az élő fel van építve, nem olyan különösek, a dolog azon fordul meg, hogy hogyan vannak összetéve. Ha szétszedem, nem óra, nem szív, nem élet többé, csak kerekek vagy porocskák. De ha megint eredeti rendjükbe összerakom őket, akkor megint óra, szív és élet lesz belőlük... Az élet titkát kutatva az atomoknál és az elektronoknál kötöttem ki, melyekben egyáltalán nincsen élet. Valahol útközben az élet kiszaladt az ujjaim közül."
A molekulákat és atomokat tehát képesek vagyunk mérni, definiálni, de az életet nehéz „megfogni". Nem tudjuk mi az és hol kezdődik. Mi a baj az élet megnevezésével? Miért nem találunk egységes, egzakt és jó definíciókat a tudományban?
„Mert, bármennyire hihetetlen, a tudomány úgy keresi az élet keletkezésének útját-módját, hogy azt sem tudja mit is keres valójában" (Gánti Tibor, biológus, a Chemoton-elmélet kidolgozója)
Tudósok abban egyetértenek, hogy az élő szervezet programvezérelt kibernetikai rendszer, ami anyagcserét folytat és stabil. A benne végbemenő folyamatok szabályozottak és vezéreltek. Rendelkeznek a növekedés és a szaporodás képességével, valamint az öröklődő változásra való képességgel. Az élő szervezetnek minimálisan két alrendszerből kell állnia: egy vezérelten működő és egy vezérlő alrendszerből. Egyik sem él a másik nélkül. A tudomány mai állása szerint a legkisebb élő egység elméletben a citoplazmacsepp, melynek mérete sem csökkenthető akármilyen kicsire anélkül, hogy működőképessége meg ne szűnjön. A gyakorlatban a legkisebb élő rendszer mérete nagyságrendekkel nagyobb. A citoplazma ugyanis a sejtmagban (DNS-ben) található információtól vezéreltetve működik, mint a számítógép a rajta futó programmal. Az élő szervezetekben rend van. Bonyolult kémiai reakcióhálózatok működnek, bennük jó pár körfolyamattal, amelyeket kémiai motorként működő katalizátorok gyorsítanak. Egy kémiai körfolyamat terméke egy másiknak lesz hajtóanyaga, így ezek kapcsolódási szabályai absztrakt állapottérben matematikailag leírhatók. Így a biológus - a mérnökhöz hasonlóan - pontos fluid kémiai automatákat tervezhet, amelyek oszcilláló rendszerek, vagyis önmagukban „elketyegnek" és az élet bizonyos kritériumait (jeleit) mutatják. Keletkezhet-e azonban élet tervező szándék nélkül, magától? Ezen a ponton a materialista tudomány minden logikai okfejtést bevetve bizonyítja, hogy a természeti törvények által irányított önreprodukciós kémiai folyamatok, létre kellett, hogy hozzanak olyan alkotórészeket, amik anyagcserébe kezdtek, növekedtek, szaporodtak, programvezérelten működtek, és öröklődő változásokra is képesek (ezek a chemotonok), hiszen:
„Az élet keletkezéséről biztosan csak annyit mondhatunk, hogy egyszer megtörtént." (Venetianer Pál, molekuláris biológus).
Az élet tehát itt van és magától is elketyeg. De akkor miért múlandó? Megrázó, fiatalkori élményem: nagyapám halála. Mikor utoljára láttam, még beszélt és gondolkozott, nem sokkal később a nővérke már csak annyit mondott: egzitált. Kilépett tehát és eltávozott tőlünk. De mi távozott el tulajdonképpen? Hiszen a teste megmaradt szinte ugyanolyan szerkezeti összetételben a korházi ágyon. Mégis halála pillanatában történt valami, amitől megszűnt benne az élet. Megtapasztaltam, hogy az élő és a halott szervezet között mégiscsak egy olyan jelentős különbség kell, hogy fennálljon, amely már nem az anyag tartományában keresendő. Hiszen az élet egyszerűen nem anyagi minőség. Éppen ezért az anyag nem is hozhatja létre az életet, mivel az okozat (emberi test) nem fejlődhet ki ok (fogantatás) nélkül.
Az élet rejtélyes, meghatározhatatlan csoda, amihez együttesen szükség van:
- Anyagra,fizikai és kémiai szempontból.
- Nem anyagi minőségű energiára, információra.
- Szándékra, akaratra.
Valamiféle szellemi létező lehel életet az anyagba. Remélem nem bánod, ha őt Istennek nevezem!