Élelmiszer válság

Ha ma bemész bármelyik magyar élelmiszer áruházba, láthatod hogyan roskadoznak a polcok a különféle termékek alatt. El tudod képzelni, hogy nem lesz ez mindig így? Pedig az élelmiszer válság nem ma kezdődött. Földön már körülbelül 1 milliárd ember éhezik, vagyis minden hetedik ember nem jut elég élelemhez. Eközben az USA-ban a túlsúlyosak aránya 2010-ben meghaladta az 50%-ot, vagyis már többen vannak a kövérek. Csupán az anyagi javak egyenlőtlen eloszlása áll a dolgok hátterében, mint annyi probléma kapcsán? Nem egészen...

Az 1950-es évektől kezdve az olcsó erőforrások lehetővé tették a mezőgazdaság iparosítását. Megjelentek az üzemanyaggal hajtott gépek, a műtrágyák, a vegyszeres növényvédelem és öntözőrendszerek is segítették, hogy egyre több gabonát termelhessünk. A világon mindenütt emelkedtek a terméshozamok. 40 év leforgása alatt Indiában kétszeresére, Európában háromszorosára, Kínában a négyszeresére. Mindez természetesen komoly népesség növekedéshez is vezetett, elsősorban a távol keleti országokban. Ez a fejlődés azonban nem fenntartható, hiszen az élelmiszertermelést olyan külső erőforrásoktól tette függővé, amik mára egyre drágábbak és kiapadóban vannak. Ráadásul a rendszeres műtrágyázás tönkreteszi a termőtalaj minőségét, így egyre rosszabb a termés. Az intenzív öntözések miatt apadnak a locsolásra használható vízkészletek, ami tovább drágítja a termelést. A klímaváltozás is hozzájárul ahhoz, hogy sokhelyütt nő a szárasság, így romlanak a növénytermesztés feltételei. A kártevők fokozatosan alkalmazkodnak az új vegyszerekhez és elfogyasztják a termés egy részét.

1984-ben volt a legmagasabb a világ gabonatermelése, azóta ez folyamatosan csökken, miközben bolygónk lakossága rohamosan nő. Az élelmiszer, mint megannyi más, egyre drágább lesz világszerte. A leginkább érintett országok komoly offenzívákba kezdtek. Kína már bejelentkezett több Afrikai ország "megsegítésére", hogy cserében termőföldeket kaphasson meg. Miután ez a terv lelepleződött, India vette át a kínai "befektetések" jó részét. A földért vívott verseny élharcosai amúgy inkább a gazdag, olajtermelő arab országok, akik bárhol készek termőterületeket vásárolni, hogy biztosítsák saját népük élelmiszer ellátását. Az indiai kormány pedig engedélyezi a genetikailag módosított élelmiszerek forgalomba hozatalát is az élelmiszerhiány enyhítése érdekében, annak ellenére, hogy még nem rendelkezünk hosszútávú tapasztalatokkal arról, hogy ezek ártalmasak-e az emberi szervezetre.

A termelési válság súlyosan érinti az állattenyésztést is, hiszen az állatok is növényeket fogyasztanak. Jelenleg 1 kg marhahús "előállításához", hizlalótartásban 15 kg gabonával etetik meg az állatot, holott természetes környezetben mindez zöld legeltetéssel is megoldható lenne - igaz jóval lassabban. De sajnos a hús nagyüzemi előállításának jövedelmezősége nagyban függ az idő tényezőtől, ezért a gyorsabb növekedés érdekében sokfelé génkezeléssel, serkentő injekciókkal "segítenek" a vágósúly mihamarabbi elérésében. Sőt, Kínában még az állat elé rakott gabonát is szteroidokkal kezelik, hogy minél több módon kapja meg a gyors növekedéshez szükséges anyagokat.

Külön bekezdést igényel a halászat válsága. Világszerte 1 milliárd ember él tengeri táplálékon, de a halászhajók az elmúlt fél évszázadban kifogták a világtengerek halainak 90%-át. A tengeri halászat ezáltal költségesebbé vált, hiszen ritkábbak a halrajok és messzebbre kell hajózni miattuk. Francia, spanyol és portugál halászflották már Közép-Afrika partjainál halásznak. Nagy-Britannia is (mint szigetország) halbehozatalra szorul. A túlhalászás miatt amúgy a legtöbb hal el sem érheti az ivarérettséget, vagyis nincs is módjában szaporodni, hogy fajtája még sokáig fennmaradhasson és táplálékául szolgálhasson az embereknek. Az előrejelzések szerint az évszázad közepére összeomlik a tengeri eredetű élelmiszer ellátás és a tengeri hal csupán a gazdagok drága csemegéje lesz.

Mint minden válságnak, ennek is van egy másik oldala. Mit teszünk mi, emberek, hogy enyhítsünk a világméretű élelmiszer hiányon? Mérsékeltük-e a fogyasztásunkat, vagy odafigyelünk-e arra, hogy mit eszünk? Nem igazán. A globális gazdasági érdekeket szolgáló propaganda jóvoltából még a túlnépesedéssel küzdő térségekben is növekszik az emberi átlagfogyasztás. Kínában az utóbbi tíz évben duplájára nőtt a húsfogyasztás, Indiában pedig a tejtermék fogyasztás. Egyedül Afrikában nem tudnak többet enni, mert - fizetőképes kereslet híján - őket a tőkés világ magára hagyta. Mi, a fejlett országokban, átlagosan 80 kg húst eszünk meg évente és az élelmiszerek 30%-át egyszerűen kidobjuk a kukába. Személy szerint nagyon szeretem a marha steak-et, és a legtöbb húsféleséget, de be kell látnom, hogy fogyasztásuk nagyon pazarló a világra nézve. Az a termőföld, ami egy húsfogyasztó ember eltartásához szükséges, körülbelül 8 vegetáriánus embert képes eltartani. Márpedig a Föld nem fog tudni 7 milliárd húsevő csúcsragadozót eltartani már sokáig.

Végezetül hadd ejtsek szót még egy emberi tényezőről, ami választ ad a bevezetőben feltett kérdésre is. A mai élelmiszeripar sok olyan terméket állít elő, amelyek ártalmasak ugyan az emberi szervezetre, de szép profitot hoznak. Az amerikai társadalom elhízása mögött nem csupán a jólét áll, hanem kapzsi nagyvállalatok reklám hadjáratainak átütő sikere is.

Isten óvjon minket, hogy eltompulva beálljunk mi is ebbe a sorba és pár év múlva az orvosunk közöljön velünk egy nagyon rossz hírt!