Hogyan jönnek létre a bolygók?

Valahogy így, ahogy a kép jobb-felső sarkában. Legalábbis azok, amelyek egy nap körül keringenek és a Föld éppenséggel ilyen. A magas hőmérséklet miatt ekkor még lehetetlen az élet kialakulása az elszakadó, majd fokozatosan kihűlő tűzgolyón. Miután a világegyetem valamennyi - életre alkalmas - bolygója így keletkezett (a csillagközi térben is lehetnek bolygószerű égitestek, amelyek valamely csillagrendszerből lökődtek ki, vagy csillagközi por összesűrűsödésével jöttek létre, ám ezek életre alkalmatlanok), egyértelmű, hogy az élet nem volt jelen a bolygóképződés időszakában, hanem ezután született. Az az izgalmas feltételezés, miszerint a földi élet első képviselői meteoritokon érkeztek bolygónkra (Pánspermia), csupán áttolja a problémát egy másik égitestre, amin ugyanúgy keletkeznie kellett valahogy az életnek. Márpedig élő csak élőtől származhat.

Mit látunk tehát, ha kitekintünk a réges-rég múltba? 2007 őszén a NASA Spitzer infravörös űrteleszkópja hatalmas mennyiségű friss űrport azonosított egy nyolcmilliárd fényévre lévő kvazárból süvítő űrszélben. A kvazárok távoli fiatal galaxisok, középpontjában több millió Napnak megfelelő tömegű fekete lyuk tátong. A fekete lyukba hulló anyag nagymértékű rádió- és röntgensugárzást idéz elő és a teleszkóp, az űrpor mellett üveg, homok, kristály, márvány, rubin és zafír jeleit is észlelte. Az űrpor a csillagképződés során a lehűlési folyamatban játszik szerepet, és a maradék porból jönnek létre az üstökösök, aszteroidák (kisbolygók) és olyan bolygók is, mint a Föld. A csillagászati kutatások szerint végső soron minden a fekete lyukakban tomboló szélben keletkező űrporból lesz.

Mi is porból lettünk, s porrá leszünk. Lehet, hogy eközben Isten teremtő „műhelyét" nézegetjük?