Mi a boldogság?
A legtöbb ember vágyik arra, hogy boldog legyen az életben. A boldogság tehát egy általános életcél, de abban eltérő az elképzelésünk, hogy mitől is lennénk igazán boldogok. A sportoló akkor a legboldogabb, ha megnyeri az olimpiát vagy világbajnokságot és ezért dolgozik is keményen. De legjobb csak egy van (legalábbis az egyéni sportágakban, egy világversenyen), ezért a legtöbb sportoló nem éri el a kitűzött célját.
Mások nem tennének meg mindent a boldogságért, de azért álmodoznak róla.
"Legboldogabb akkor lennék, ha megnyerném a lottóötöst. Soha többé nem kellene dolgoznom és vennék néhány luxusvillát, meg sportautót, amire tapadnának a nők." – hangzik egy kézenfekvő (férfi)válasz.
Vajon működik ez a recept? Tényleg boldog lennék-e ha nem kéne dolgoznom? Szeretnének-e igazán azok a csajok? Mi történne a régi barátságaimmal és milyen emberek csapódnának hozzám, ha egyszer nagyon gazdag lennék?
"A pénz nem boldogít" – tartja a mondás – "De a hiánya boldogtalanná tesz" – rakják mellé sokan.
Biztos ez? Akik jártak már nagyon szegény országokban és láttak számottevő vagyon nélkül élő embereket, azok általában arról is beszámolnak, hogy ezeknek az embereknek jó része – az európai értelemben vett nélkülözések ellenére – mégis boldog és elégedett.
A mi korszellemünk azt sugallja, hogy ha még ezt meg azt megszerzed, akkor már tényleg boldog leszel. A valóságban azonban minél jobban hajszolod a boldogságot, annál inkább eltávolodsz tőle. Miért van ez?
Mert ez az általános gondolkodás a boldogságot csupán külső dolgoktól teszi függővé, amelyekre az emberek többségének sajnos csekély a ráhatása. Ezért sokan várnak valamire vagy valakire aki majd boldoggá teszi őket ahelyett, hogy rájönnének: a boldogsághoz vezető út bennünk rejlik, így a boldogság, mint belső tudatállapot – bizonyos fokig – saját választásunk eredménye.
Persze tegyünk gyorsan különbséget a jóleső érzés, mint pillanatnyi boldogság és a tartós, elvehetetlen boldogság között. Amikor kapunk egy ajándékot, eszünk valami finomat, megpillantunk egy szép tájat, meghallunk egy kellemes zenét, meccset nyer a kedvenc csapatunk, vagy éppen szeretkezünk, szervezetünk endorfin nevű hormont termel. Az emelkedett hangulatot okozó vegyületek azonban fokozatosan kiürülnek a testünkből, így a pillanatnyi boldogság elillan.
Ezzel szemben a tartós boldogság elvehetetlen. Ez a boldogság akkor kezdődik, ha tisztában vagyok önmagammal, képességeimmel, hibáimmal és értékeimmel. Belsőmben elégedett vagyok az életemmel, vagyis nem akarok valaki más lenni, hanem összhangba kerültem saját magammal. Már nem törekszem arra, hogy minden körülmény úgy alakuljon, ahogy én akarom, hanem elfogadom az eseményeket, ahogy azok bekövetkeztek.
Az igazi boldogság ott folytatódik, amikor felismerem, hogy létezik a Gondviselés, és megnyugszom annak akaratában. Hálásan elfogadom, ami velem történik (még akkor is, ha emberi mércével nézve rossznak tűnhet) és mindenben Isten gondoskodó szeretetét ismerem fel. Az igazi boldogság azzal válik teljessé, amikor már nem csak elfogadom, de meg is teszem Isten akaratát. Engedem, hogy eszköz legyek Isten kezében és örömmel tölt el, ha használ engem a tervei megvalósításában. Ezek a tartós boldog pillanatok, amelyek által az életem teljessé válhat. Persze ehhez az állapothoz hosszú út vezet, de ha erre ráébredtél, akkor gyere olvass tovább a boldog életről!