Az élővilág változatossága
A genetikusok számára az az állítás, hogy nincs két pontosan egyforma baktérium ugyanolyan egyértelmű, mint ahogy mi a hétköznapi életünkben azt tapasztaljuk, hogy nincs két egyforma ember. A baktériumok DNS-ében „csupán" 3 millió bázispár van (az emberi sejtben 3 milliárd), ezeknek a sorrendje jelenti a genetikai információt. Ez elméletileg négy a három milliomodikon (43.000.000) variáció, és - bár akármilyen, tetszőleges bázissorrend nem hordozhat lényeges biológiai információt - ez a szám már a baktériumok esetében is olyan hatalmas, hogy a Földön biztosan nincs két egyforma élőlény. Még az egypetéjű ikrek DNS-e sem azonos az utolsó bázispárig, egyéniségük alapján pedig könnyedén megkülönböztethetjük őket. Úgy tűnik, az élet nem csak rejtélyes és csodálatos, de egyben megismételhetetlenül egyedi is. Mindemellett amiben élet van, abban jelentkezik egyfajta értelmesség is (legyen szó akár a baktériumról vagy moháról), szemben az élettelen anyagokkal.
Az emberiséget körülvevő élővilág pazar változatosságában és sokféleségében Karl von Linné, svéd botanikus teremtett rendet. Az általa felállított binomiális nomenklatúra felhasználásával lehetővé vált a növény- és állatvilág egységes rendszerezése. Persze miközben azt gondolnánk, hogy mára minden növényt és állatot ismerünk, érdemes megemlíteni, hogy 1997 és 2007 között például több mint ezer új növény- és állatfajt fedeztek fel a délkelet-ázsiai Mekong folyó vidékén, köztük a laoszi szirti patkánynak nevezett négylábú rágcsálófajt, amiről a tudósok korábban úgy tartották, hogy mintegy 11 millió éve eltűnt a Föld színéről.
Vajon az élővilág ilyen magas fokú változatossága (biodiverzitás) spontán módon, kizárólag a környezet és a természeti törvények hatására jött létre? Egyáltalán, hogyan lehetséges, hogy egyetlen őssejtből kialakulhatott a ma megfigyelhető biológiai változatosság?
Az élőlények tulajdonságai a génjeikbe vannak kódolva. Szaporodáskor apró véletlenszerű változások (mutációk) mehetnek végbe (hiba a DNS másolásában), melyek megváltoztatják az utód génkészletét. Amennyiben ezen változások növelik a túlélési és/vagy szaporodási esélyt, akkor ez a tulajdonság elterjedhet a következő nemzedékekben. Viszont a gyakorlatban csak igen korlátozott számú, meghatározott bázissorrendek kialakulása eredményezhet „értelmes" változást. Matematikai szempontból igen alacsony annak a valószínűsége, hogy magától olyan hasznos mutációk sorozata következzen be, ami egy másik, összetettebb faj kialakulásához vezet. Mégis - mivel az egész törzsfejlődésnek a mutáció a mozgatórugója - a valóságban nagyságrendekkel gyakoribb kellett, hogy legyen ez a hasznos változás. Kicsit úgy tűnik, hogy a mutáció, nem is másolási hiba, hanem irányított véletlen sorozat, amely végső soron lehetetlen változáshoz vezet (pl. a halaknak lába nő és tüdeje keletkezik). Ellenkező esetben a földi élet négymilliárd évének valamennyi napjára kellett, hogy essen pár millió, valóban véletlenszerű mutáció.
Mindemellett a környezeti tényezők és az ezekre reagáló populációk kölcsönhatásai csak nagyon szűk tartományt (ökológiai fülkét) biztosítanak, amelyben a populáció ténylegesen tartósan fenn tud maradni. A legmegdöbbentőbb pedig az, hogy amikor egy faj, mint a laoszi szirti patkány, rátalál erre az ökológia résre, akkor akár tíz millió évig szinte változatlan formában éldegélhet, s közben esze ágában sincs másolási hibák folytán magasabb rendű élőlénnyé átszerveződni.
Szóval, miközben elméletileg akármilyen élővilág létrejöhetett volna itt a Földön az első őssejtből, úgy tűnik semmi sem véletlenül alakult pont úgy, ahogy lett. Ha ehhez hozzáveszem a genetikusok legfrissebb állítását, hogy minden élőlény egyedi, megismételhetetlen alkotás, akkor azt gondolom, ez a svéd botanikus nem hibbant meg teljesen, amikor azt mondta:
„Láttam az örök, végtelen, mindentudó, mindenható Istentől való jelenségeket, és tisztelettel térdre estem Előtte." (Karl von Linné, botanikus, a rendszertan alapítója)
A genetikai kutatás napjainkban pedig nem más, mint eszköz az emberiség kezében, hogy a Teremtő titkait megfejtsük, a teremtett világ működését megismerjük és tudásunkat az emberiség fejlődésének szolgálatába állítsuk. Isten óvjon minket ebben a munkában!